Rólunk
A MAGYAR TÁJ LELKE
Szelényi Károly képei elé
Talán húsz éve annak, hogy a szokásos esti beszélgetéseinket lezáró csöndet lengyel ismerõsöm, atyai jóbarátom, aki a II. világháború éveit a Varsó és London közötti futárszolgálat parancsnokaként Budapesten töltötte, a következõ szavakkal törte meg: „Nem tudom, pártfogóink barátsággal magyarázható szeretete vagy inkább a magyar táj hangulata, lelke volt-e az oka annak, hogy az ember egy idõ után, szinte észrevétlenül, magyar akart lenni. Tájat mondtam…, de a táj elválaszthatatlan attól, aki lakja… A magyar táj delejezõ ereje talán mégis abban rejlik, hogy eltakarja lakóját… A háttérbõl, a láthatár mögül, a hegyeken túlról, a folyóvizekbõl, a föld alól érzik az emberek szívdobbanása… Egy idõ múltán mind inkább azt szerettem volna, hogy e láthatatlan lüktetésnek én is forrása lehessek. És úgy éreztem, hogy csak magyarként lehetek az…” „Megmagyarázhatatlan” – tette hozzá elgondolkodva.
A magyarázatot, évek múltán, mintha Szelényi Károly képeiben találtam volna meg. Szólhatnék a köddé dermedt forgószél fölött bíboroskalapként pörgõ Badacsonyi hegytetõrõl, a Káli-medence szelíden háborgó virághullámai fölött szimatoló kõorr láthatárba hasító bódulatáról, a nagyvázsonyi pálos kolostor romjait belül még mindig strázsáló M-betûrõl, a múlt összenõtt ikerszerzeteseinek megkövesedett emlékérõl vagy az õszi kamra-belsõ mennyei rendetlenségérõl…
A tartalmukban is leírható, megnevesített képek a végtelennel és a teremtés pillanatának áhítatával, vagyis az örökkévalóság rebbenékeny érzetével lepnek meg bennünket. Szelényi Károly a végtelent és a csöndet fotózza a meséken inneni és túli világból – szellemi útravalónkul – fénypogácsákat szaggató lencséjével…
Azt szeretnénk, ha képein áttetszenénk mi is, ha részei lennénk annak a teljességnek, amelynek metszetein mi is kirajzolódhatunk – fénybõl, árnyékból. Azt szeretnénk, ha képei a mi fényeinken és árnyékainkon is áttetszenének, hogy lelke lehessünk… a magyar tájnak.
Kovács István
„Szelényi Károly a magyar fotográfia egyik kiemelkedõ személyisége. Egyike azon keveseknek, akik az öncélú, mûvészies megjelenítés helyett alázattal a helyszínt, a mûvet, a tárgyat szolgálját. Így érte el, hogy talán leghitelesebb tolmácsolója lett a történelmi múlt tárgyi és mûemléki emlékeinek.”
Kovács Péter (1995)
„Ezen a tájon érezzük a múltat, a történelmet, falvaiban a századok paraszti kultúráját, mely már lassan a múlté. Mindenki úgy gondolná, nincs ennél könnyebb, hatásosabb feladat, mint ezt megörökíteni. Ez a látszat nagyon csalóka. A tó szeszélyes, a legszebb napokon párába burkolózik, a kis elhagyott templomok, a régi romok nehezen adják sajátosan jellegzetes képüket. A táj lelke csak a megfelelõ helyrõl bontakozik ki és a világítás sokféle lehetõséget ad, de meg kell találni a legalkalmasabbat. És sokszor éppen a legegyszerûbb a legszebb, a legjellegzetesebb. Szelényi Károly fotóinak éppen ez a varázsa. Egyszerû, ahol az egyszerûség éppen a legkifejezõbb. De tud összefogottan komponálni, több motívumot képpé kovácsolni. Ha kell, különleges effektusokat felsorakoztatni. Szelényi Károlynak olyannyira birtokában van a színes technika, hogy kedvére játszik vele. Õt mint kiváló mûtárgyfotóst ismertük meg, aki szinte életre keltette a holt anyagot. Most úgy érezte, ki kell lépnie a szabad ég alá és a mûtárgyakat a szabadban keresni meg, a tájjal egybehangolva.”
Kálmán Kata (1976)
„Táj változó fényben- ez a téma áll a korábban kiváló mûtárgyfotósként megismert mûvész újabb alkotói tevékenységének középpontjában. Képein a fény változásai, tájalakító és képformáló hatása foglalkoztatja, akár a Balaton-környéket vagy más hazai tájat, akár a távoli görög Kiklád szigetcsoportot mutatja be. Az atmoszféra változásai átformálják a tájat, megváltoztatják a formák, színek dimenzióit. A fény hatására megváltozott látvány az impresszionisták „felfedezése” volt a festészetben. A színes technika tökéletesedése és elterjedése a fénnyel és színnel való képírás egyre bõvülõ, változtatos lehetõségeit kínálja annak, aki ismeri a mesterséget és aki tudja képben látni, képpé formálni mindazt, amit számára egy vidék jelent. A Szelényi alkotta Balaton-kép idõtlen, harmonikus természeti tájat állít elénk. A táj jellegébõl adódóan, ahogy Szelényi azt láttatni akarja és tudja velünk – az összkép festõi lesz.”
Gopcsa Katalin (1979)
A Szent korona és a koronázási jelvények hazatérte 20. éfvordulóján Szelényi Károly fotómüvész fotóival új, reprezentativ album örökiti meg a koronázási jelvények és a magyar koronázások történetét, mutatja be a világon egyedülállóan tárgyiasult szellemiségét.
GÖNCZ ÁRPÁD a Magyar Köztársaság elnöke
Budapest, l997. november
Szelényi Károly 1943-ben Budapesten született. Családi indíttatásból korán megismerkedett a fényképezés alapjaival. Tizenhárom évesen már díjat nyer egy ifjúsági fotókiállításon. Szakmai ismereteit, a mûtárgyfényképezés rejtelmeit Petrás Istvánnál, Berty Imrénél, Kálmán Katánál sajátította el. Pályáját mûtárgyfényképezéssel kezdte. Nagy mesterek mûalkotásait, hazai és külföldi múzeumok mûtárgyait fotózta mûvészeti albumok, könyvek illusztrálására. Elsõ önálló fotóalbuma Táj változó fényben – Balaton és vidéke címmel Közép-Európa legnagyobb tavának és környékének hangulatát ragadja meg a táj és az ember alkotta környezet egymásra hatásában (1978.). Ezt számos városportré, országot és vidéket bemutató fotóalbum követi. Mûvészi fotóit kiállításokon is rendszeresen bemutatja. Több évtizedig a Corvina Kiadó 1965-óta, majd a Magyar Képek kiadójának és archívumának munkatársa. 1970 és 1986 között a Magyar Iparmûvészeti Fõiskolán fotózást tanít. 1992-ben Veszprémben egy romos iparos házból lakóházat és galériát alakított ki, s megyei polgárrá vált. Talán ennek is köszönhetõ, hogy az utóbbi években Veszprém megyérõl, a Káli-medencérõl, Herend porcelánmûvészetérõl, Pápa városáról, Balatonfüredrõl, a sümegi Maulbertsch-freskókról, a veszprémi érsekségrõl s magáról a városról, Veszprémrõl jelentek és jelennek meg albumai, fotóillusztrációi. Könyveiért számos magyarországi és külföldi díjat kapott. Több alkalommal elnyerte „Az év legjobb fotóillusztrációja” díjat. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkeresztje, 1995-ben a Veszprém megye Érdemrendje, 1998-ban Veszprém város Gizella-díja kitüntetést kapta. 2003-ban a Magyar Köztársaság Elnöke, elsõsorban mûtárgy- és tájképet megjelenítõ fotómûvészeti munkásságáért, oktató-nevelõ tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesítette. 2007-ben Eger városa Pro Agria díjjal tüntette ki. 2008-ban elnyerte Székesfehérvárott a Tiszteletbeli polgár címet. 2010-ben Budapest Fõváros Budapestért díjjal tüntette ki, a Magyar Tervezõgrafikusok és Tipografusok Társasága pedig a Goetheorie (Goethe emlékév) pályázatra benyújtott mûveiért a társaság különdíját nyerte el.
Szemelvények munkásságából
Mûvészeti albumok Aragon: Chagall (1973); Gaston Diehl: Vasarely (1973); Olasz és spanyol mesterek szobrai (1977); Radocsay: Középkori falképek Magyarországon (1977); Kovács – Lovag: A magyar koronázási jelvények (több kiadás); Gross Arnold Emlékkönyv (1985); Kresz: Magyar kerámiamuvészet (1990); Vadas-Varga: Herend, egy manufkatúra a 20. században (1992, több kiadás); Balázs: Magyarok – egy európai nemzet születése (1992); Tóth: A magyar Szent Korona - királyok és koronázások (1996 , több kiadás); Péreli Zsuzsa, Czóbel Béla (2000); Kovács: Rokokó sekrestye a székesfehérvári Nepomuki Szt. János-templomban, Bojtor Károly (2001); Horváth Lajos, Érszegi: Sigilla Regum, reges sigillorum - Királyportrék az Országos Levéltár gyûjteményébõl, Raj: Zsidó tárgyak mûvészete (2002); Veress Pál, Péterfy Gizella (2003),Marosi (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia képzõmûvészeti kincsei (2004), Raj: Hol volt az Éden kertje; Érszegi (szerk.): Az Országos Levéltár palotája , Kovács:Maulbertsch Székesfehérvárott (2005) Épített örökség a magyar tudomány szolgálatában (2010)
Önálló albumok
Keresztury: Balaton és vidéke – Táj változó fényben (1978, 1980); Tokaj (1982); Színes Moszkva (1980); Pécs és Baranya (1985, 1992); Magyarország (1986, 1988, 1992); Eger – Hevesi képek (1987, 1994); Nagy: Budapesti vásárcsarnokok (1997, 2002):, Grinzing (1988):, Raj: Békét Izraelnek (1989); A barokk Székesfehérvár; A barokk Eger és Heves megye (1992); Somogyi: Káli-medence (1992); Balaton-felvidéktõl a Bakonyaljáig (1992);Nagy: Kertvárosunk, a Wekerle (1994, 2002); Chicago (1995); Veszprém, Balatonfüred, Csopak, Pápa városalbumok (1995-96); Székesfehérvár (1997, 1999); Egri borok könyve (1997); Európai kertvárosok: Wekerle-telep, Strasbourg-Stockfeld (1997); Ajka, Póczy: A magyarok 1000 esztendeje Rómában, Mátraaljai borok könyve (2000); A magyar királyok koronázási palástja, Budapest belvárosa, Az Egri bikavér, Gomba és bor (2002), Gyöngyös városalbum és városkalauz (2004), Fehérvári Babaház – Moskovszky-gyûjtemény (2007), Kertváros-építészet. Az angol példa Magyarországon (2008)
Elõkészületben:
Színek. A fény tettei és szenvedései. Tanulmánykötet Goethe kevésbé ismert tevékenysége elõtt tisztelegve
Cím: MAGYAR KÉPEK / HUNGARIAN PICTURES
1051 Budapest, Nádor u. 20., Tel.: (36) 30-385-1011
E-mail: hungarianpictures@t-online.hu
Deutsch version
Adresse: MAGYAR KÉPEK / HUNGARIAN PICTURES
1051 Budapest, Nádor u. 20., Tel.: (36) 30-813-4301
e-mail: hungarianpictures@t-online.hu
e-mail: mudrakfoto@gmail.com
Die Seele der ungarischen Landschaft
Einführung zu den Bildern von Károly Szelényi
Es mag zwanzig Jahre her sein, dass die Stille, die unsere abendlichen Plaudereien abschloss, von meinem polnischen Bekannten und väterlichen Freund, der die Jahre des zweiten Weltkriegs in Budapest als Leiter der Kurierdienste zwischen Warschau und London verbrachte, durch folgende Worte unterbrochen wurde: "Ich weiß nicht, ob der Grund, dass man nach einer gewisser Zeit, quasi unbemerkt, ein Ungar zu sein wünscht, in der mit Freundschaft zu erklärenden Liebe unserer Beschützer, oder eher in der Stimmung und Seele der ungarischen Landschaft liegt. Ich sagte Landschaft… Die Landschaft ist jedoch untrennbar von demjenigen, der hier lebt…
Die faszinierende Kraft der ungarischen Landschaft verbirgt sich dennoch darin, dass sie ihren Bewohner verdeckt. Und als Unsichtbarer gerade sein Wesen enthüllt. Den Herzschlag der Menschen verspürt man aus dem Hintergrund, jenseits des Horizonts, über die Berge hinaus, aus den Flüssen, dem bebenden Umriss der Weinblätter und aus der Tiefe der Erde… Nach einer gewissen Zeit habe ich es mir immer mehr gewünscht, selbst die Quelle dieses unsichtbaren Pulsierens zu sein. Und ich emp-fand, dass ich nur als Ungar dies sein konnte… Als Ungar, ohne jeden Zwang…". "Unerklärbar…" - fügte er versonnen hinzu.
Jahre später habe ich die Erklärung gleichsam in den Bildern Károly Szelényi's gefunden. Ich könnte erzählen von dem zum Nebel gezähmten, über den Wirbelwind zum Kardinalshut geformten Bergsattel des Badacsony, von der aus dem von Blumen überschäumenden Kálbecken herausschnuppernden steinernen Nase, die mit Strenge in den Horizont sinkt, von dem Paulinerkloster von Nagyvázsony, wo in den Ruinen der Buchstabe M noch immer Wache hält, die zusammengewachsene versteinerte Erinnerung von Zwillingsmönchen der Vergangenheit, oder von der himmlischen Unordnung des herbstlichen Kammerinneren, die uns mit dem heimeligen Gefühl der möglichen ewigen Seligkeit erfüllt.
Die auch in ihrem Inhalt beschreibbaren und benannten Bilder überraschen uns mit der Unendlichkeit und der Andacht des schöpferischen Augenblicks, das heißt, mit dem verfliegenden Gefühl der Ewigkeit. Károly Szelényi fotografiert das Endlose und die Stille der hiesigen und der jenseitigen Welt - als geistige Wegzehrung - mit seiner Glanztupfen ausstanzenden Kamera…
Wir hätten es gerne, dass auch wir in seinen Bildern durchschimmern könnten, um ein Teil der Vollkommenheit zu werden, um uns auf seinen Ausschnitten abzuzeichnen - aus Licht und Schatten. Wir wünschten, dass seine Bilder auch unsere Lichter und Schatten durchscheinen lassen, damit wir die Seele der ungarischen Landschaft sein können.
István Kovács
Übersetzung: Eva und Gyula Berta
“Károly Szelényi gehört zu den herausragenden Persönlichkeiten der ungarischen Fotografie. Er ist einer der wenigen, die statt der “gekünstelten“ Darstellung als Selbstzweck ehrfürchtig dem Ort, dem Werk und dem Gegenstand dienen. So erreicht er es - vielleicht am authentischsten -, uns in Gegenständen und Denkmälern die Erinnerung an die historische Vergangenheit darzustellen.“
Péter Kovács (1995)
“In diesem Landstrich spüren wir die Vergangenheit und die Geschichte, in den Dörfern die bäuerliche Kultur der Jahrhunderte; dies alles gehört allmählich der Vergangenheit an. Jeder denkt, nichts ist leichter und wirkungsvoller als das zu verewigen. Der Schein trügt. Der See ist launig, an den schönsten Tagen verhüllt er sich in Nebel; die kleinen, verlassenen Kirchen und die alten Ruinen lassen schwer ihr charakteristisches Bild erkennen. Die Seele der Landschaft entfaltet sich nur von einer bestimmten Stelle aus und das Licht bietet vielerlei Möglichkeiten, doch man muss die geeignetste finden. Und oft ist gerade das Einfachste das Schönste, das Charakteristischste. Eben das ist der Zauber der Fotos von Károly Szelényi. Sie sind dort einfach, wo es am ausdrucksvollsten ist. Aber er kann auch zusammenfassend komponieren, mehrere Motive zu einem Bild verschmelzen. Wenn es sein muss, wendet er besondere Effekte an. Károly Szelényi beherrscht die Farbtechnik so perfekt, dass er damit nach Lust und Laune spielt. Wir lernten ihn als ausgezeichneten Fotografen von Kunstgegenständen kennen, der das Material gleichsam zum Leben erweckt. Jetzt fühlt er sich berufen, unter den freien Himmel treten und im Freien Kunstgegenstände suchen zu müssen, in Harmonie mit der Landschaft.“
Kata Kálmán (1976)
“Landschaft in veränderlichem Licht“ - dieses Thema steht im Mittelpunkt des jetzigen Schaffens des Künstlers, den wir bereits als ausgezeichneten Fotografen von Kunstgegenständen kennenlernten. In seinen Bildern beschäftigen ihn die Veränderungen des Lichtes und seine Wirkung auf Landschaftsgestaltung sowie Bildkomposition, gleich ob er uns die Balatongegend oder andere Landschaften Ungarns, oder auch die Inselgruppe der Zykladen im fernen Griechenland zeigt. Die Veränderungen der Atmosphäre formen die Landschaft um, verändern die Dimensionen der Formen und der Farben. Der durch die Lichteinwirkung veränderte Anblick war “die Entdeckung“ der Impressionisten in der Malerei. Die Vervollkommnung und Verbreitung der Farbtechnik, das “Bildschreiben“ mit Licht und Farbe bieten demjenigen immer vielfältigere Möglichkeiten, der das Handwerk kennt und der alles, was für ihn eine Gegend bedeutet, in Bildern zu sehen und in Bilder zu formen vermag. Das von Szelényi geschaffene Balaton-Bild ist zeitlos; er zeigt uns eine harmonische, natürliche Landschaft. Das Gesamtbild ist wie gemalt durch die Merkmale der Landschaft, so wie Szelényi sie uns sehen lassen will und kann.“
Katalin Gopcsa (1979)
Károly Szelényi wurde im Jahre 1943 in Budapest geboren. Auf Anregung der Familie machte er sich schon frühzeitig mit den Grundlagen der Fotografie bekannt. Bereits mit dreizehn Jahren gewann er einen Preis auf einer Jugend-Fotoausstellung. Fachkenntnisse und die Geheimnisse des Fotografierens von Kunstgegenständen erwarb er sich bei István Petrás, Imre Berty und Kata Kálmán. Seine Laufbahn begann er mit dem Fotografieren von Kunstgegenständen. Sein erstes eigenständiges Fotoalbum erschien mit dem Titel “Landschaft in veränderlichem Licht – Balaton und Umgebung“ (1978). Es folgten zahlreiche Städteportraits und Alben, die mit Ländern und Landschaften bekanntmachen. Seine künstlerischen Fotos sind regelmäßig auf Ausstellungen zu sehen. Mehrere Jahrzehnte lang war er Mitarbeiter des Verlages Corvina, später des Verlages “Ungarische Bilder“ und dessen Archivs. Zwischen 1970 und 1986 lehrte er Fotografie an der Ungarischen Hochschule für Angewandte Kunst. 1992 erwarb er ein verfallenes Handwerkerhaus in Veszprém, machte daraus ein Wohnhaus mit einer Galerie und wurde Bürger des Komitates. Vielleicht ist es auch diesem Umstand zu verdanken, dass in den letzten Jahren seine Alben und Fotoillustrationen über das Komitat Veszprém, das Kál-Becken, die Porzellankunst von Herend, über die Städte Pápa und Balatonfüred, die Maulbertsch-Fresken in Sümeg, das Erzbistum Veszprém und über die Stadt Veszprém erschienen und noch erscheinen. Für seine Bücher erhielt er in Ungarn und im Ausland zahlreiche Anerkennungen. Mehrmals wurde ihm der Preis „Die beste Fotoillustration des Jahres“ zuerkannt. 1993 wurde er mit dem Goldenen Kreuz des Verdienstordens der Ungarischen Republik, 1995 mit dem Verdienstorden des Komitates Veszprém, 1999 mit dem Gisela-Preis der Stadt Veszprém, 2003 mit dem Ritterkreuz der Ungarischen Republik ausgezeichnet. Er ist Honorarbürger der Städte Eger und Székesfehérvár.
Eine Auswahl der Arbeiten von Károly Szelényi:
Kunstbände Aragon: Chagall (1973):; Gaston Diehl: Vasarely (1973); Skulpturen italienischer und spanischer Meister (1977); Radocsay: Mittelalterliche Wandgemälde in Ungarn (1977); Kovács/Lovag: Die ungarischen Krönungsinsignien (mehrere Ausgaben); Das Poesiealbum von Arnold Gross (1985); Kresz: Ungarische Keramikkunst (1992); Balázs: Die Ungarn - Geburt einer europäischen Nation (1992); Herend - Eine Manufaktur im 20. Jahrhundert (mehrere Ausgaben) Tóth: Die Heilige Krone von Ungarn - Könige und Krönungen (1996, mehrere Ausgaben):, Zsuzsa Péreli, Béla Czóbel (2000):, Kovács: Rokoko-Sakristei in der hl. Nepomuk-Kirche von Székesfehérvár (2001), Károly Bojtor (2001), Lajos Horváth, Érszegi: Sigilla Regum - reges sigillorum - Königsporträts aus der Siegelsammlung des Ungarischen Staatsarchivs, Raj: Kunst von jüdischen Gegenständen (2002), Gizella Péterfy (2003)
Eigenständige Werke Keresztury: Balaton und Umgebung - Landschaft in veränderlichem Licht (1978, 1980); Tokaj (1982); Farbiges Moskau (1980); Pécs und Baranya (1985, 1992); Ungarn (1986, 1988, 1992); Eger - Bilder aus Heves (1987, 1994); Grinzing - Landschaft unter dem Kahlenberg (1988); Raj: Frieden für Israel 1989; Das barocke Székesfehérvár; Das barocke Eger und das Komitat Heves (1992); Somogyi: Das Kál-Becken (1992); Vom Balaton-Oberland bis zum Fuße des Bakony (1992); Nagy: Unsere Gartenstadt, die Wekerle-Siedlung in Budapest (1994, 2002); Chicago (1995); Veszprém; Balatonfüred; Csopak; Pápa 1995-96); Székesfehérvár (1997); Die Weine von Eger (1997); Nagy: Markthallen in Budapest (1997, 2002); Gartenstädte in Europa - Wekerle-Siedlung und Strasbourg-Stockfeld, 1997, Székesfehérvár - Die Krönungsstadt (1998) Ajka; Póczy: 1000 Jahre der Ungarn in Rom; Die Weine des Mátravorlandes (2000); Innenstadt von Budapest; Krönungsmantel der ungarischen Könige; Erlauer Stierblut, Pilz und Wein (2002); Stadt Gyöngyös; Kunstschätze der Ungarischen Akademie der Wissenschaften (2004); Palais des Ungarischen Landesarchivs; F. A. Maulbertsch in Székesfehérvár (2005); Gartenstädte – das englische Beispiel in Ungarn (2008).
English version
Address: MAGYAR KÉPEK / HUNGARIAN PICTURES
1051 Budapest, Nádor u. 20., Tel.: (36) 30-813-4301
e-mail: hungarianpictures@t-online.hu
e-mail: mudrakfoto@gmail.com
The spirit of the Hungarian scene
Standing before Károly Szelényi’s pictures
Some twenty years ago, a Polish acquaintance of mine, a good friend through my father, who’d spent the war years in Budapest as commander of the courier service between Warsaw and London, broke the silence that followed our customary evening conversation: ‘I don’t know what explains it—the friendship of the people who were backing us or the mood and spirit of the Hungarian scene—but after a while, we began almost imperceptibly to wish we were Hungarians. I say scene, but the scene can’t be separated from those who live in it. The magnetism of the Hungarian scene lies, perhaps, in the way it conceals its inhabitants. And presents the essence by keeping it invisible. You can sense the heartbeats in the background, beyond the horizon, over the hills, in the waters, in the shimmering leaves of the vines, and from under the ground. After a while, I desired more and more to be a source of that invisible pulsation as well. And I realized that would mean being a Hungarian. A Hungarian, not under duress…’ And he added thoughtfully, ‘It’s inexplicable.’
It seemed years later as if I’d found the explanation in Károly Szelényi’s photographs. I could mention the peak of Badacsony, forming a cardinal’s hat out of a whirlwind tamed into a swirling mist, the sniffing nose of stone against the horizon, rising out of the flower-strewn Kál Basin. There is the letter M still drawn by the ruins of the Paulite monastery at Nagyvázsony, the petrified memorial to the past’s entwined twin monastic foundations, or the heavenly disorder of an autumn pantry, imbued with the homely sensations of the seven possibilities of salvation.
The pictures to whose contents a name can be put surprise us with the inspiration of the infinite and the moment of creation, or the quivering sensation of perpetuity. Károly Szelényi photographs the infinity and peace this side and beyond the realm of fancy, as spiritual provisions for the journey—pastries of light, cut out with a lens.
And after a while, we desire more and more to shine through his pictures, be parts of the whole in whose sections we can take shape— out of light and shadow. We want his pictures to shine through our lights and shadows as well, that we can be his spirit through our own.
István Kovács
Translated by Brian McLain
‘Károly Szelényi is among the outstanding personalities in Hungarian photography. Rather than taking any wantonly self-conscious, artistic stance toward his subjects, he is among the few to approach each place, work or object with humility. This has made him perhaps the most authentic interpreter of the material and architectural remains from the past.’
Péter Kovács (1995)
‘In these parts, we gain a sense of history, of the past, and in their villages, of an age-old peasant culture that the past is slowly claiming. There might seem to be no simpler, more poignant task than to capture this, but the appearance is most deceptive. The lake [Balaton] is fickle—wont to swathe itself in mist on the finest days. Its tiny ruined churches and ancient remains are reticent about displaying their character. The spirit of these parts is revealed only in the right places, and the multiplicity of lights sets the photographer the task of finding the one that fits best. And often the simplest is the loveliest and most characteristic. That lends enchantment to Károly Szelényi’s photographs. They are simple just were simplicity expresses the most. Yet he can compose in a coordinated fashion, drawing several elements into one picture, and if need be, lining up a range of special effects. Károly Szelényi has such a command of colour technique that he can play with it as he will. He has been known as a superlative photographer of works of art, able almost to bring inanimate subjects to life. Now he has felt called upon to go outdoors and find, beneath the open skies, works of art that are attuned to their environment.’
Kata Kálmán (1976)
‘Landscape in changing light—this is the subject central to the latest creative work of a photographer known hitherto for his photographs of works of art. The changes of light and its effect on the landscape and composition are what concern him in his pictures, whether they show the Balaton district or other parts of the country, or even the distant Cyclades of Greece. The changes of atmosphere transmute the landscape, altering the dimensions of form and colour. The effect of light on spectacle was the Impressionists’ discovery, so to speak, in painting. With the perfection and spread of colour photography, composition with light and colour offers ever more abundant and varied opportunities to those who know their craft, who can see in terms of images and shape into a picture what a district means to them. Szelényi’s picture of Balaton places before us a timeless landscape at one with nature. The nature of the landscape as Szelényi sets out to reveal it ensures that the overall image is picturesque.
Katalin Gopcsa (1979)
Károly Szelényi, born in Budapest in 1943, was encouraged by his family to make an early acquaintance with photography. He won a prize at a young people’s photography exhibition at the age of 13 and went on to learn his profession and the secrets of photographing works of art under István Petrás, Imre Berty and Kata Kálmán. He then began his career by photographing great art works in galleries and museums at home and abroad, for book illustrations. The first album of his own photographs was Balaton and Its Surroundings—Landscape in a Changing Light (1978). This captured the reciprocal effects in an environment fashioned by landscape and man. Szelényi worked for the publisher Corvina Kiadó for many years. Latterly he has been with the publisher and photographic archive Hungarian Pictures. From 1970 to 1986, he also taught photography at the Hungarian College of Applied Arts.
In 1992, Szelényi set about converting a desolate old artisan’s house in Veszprém into a home and gallery, which made him a citizen of this county. This affiliation contributed to a succession of albums and illustration assignments in recent years, covering Veszprém County, the Kál Basin, Herend porcelain, the towns of Pápa and Balatonfüred, the Maulbertsch frescoes at Sümeg, the Archbishopric of Veszprém, and his adopted city.
Szelényi’s books have won him numerous prizes in Hungary and abroad, including Best Photographic Illustration of the Year on several occasions. In 1993, he received a high state decoration, the Gold Cross of the Order of Merit of the Republic of Hungary. In 1995 came the Order of Merit of Veszprém County, and in 1998, the Gisela Prize from the City of Veszprém.
Selected works by Károly Szelényi
Art albums: Aragon’s Chagall (1973), Gaston Diehl’s Vasarely (1973), Sculptures by Italian and Spanish Masters (1977), Radocsay’s Medieval Murals in Hungary (1977), Kovács and Lovag’s Hungarian Coronation Regalia (several editions), Arnold Gross’s Presentation Album (1985), Kresz’s Hungarian Ceramic Art (1990), Vadas and Varga’s Herend (several editions), Balázs’s The Magyars—The Birth of a European Nation (1992), 2002), Tóth’s The Holy Crown of Hungary (1996 and 1999, etc.), Zsuzsa Péreli, Béla Czóbel (2002), Kovács's The Rococo Sacristy Furniture at the Church of St John of Nepomuk, Károly Bojtor (2001), Lajos Horváth, Érszegi's Sigilla Regum, reges sigillorum (2002), Gizella Péterfy, Pál Veress (2003)]
Original Albums: Keresztury's Balaton and Its Surroundings—Landscape in Changing Light (1978, 1980 etc.), Tokaj (1982), Colourful Moscow (1980), Pécs and Baranya County (1985, 1992), Hungary (1986, 1988 and 1992), Eger, Heves County (1987, 1994), Raj's Peace unto Israel (1989), Kovács's Baroque in Székesfehérvár (1992), Baroque in Eger and County Heves (1992), Somogyi's The Kál Basin by Lake Balaton (1992), From the Balaton Uplands to the Bakony Foothills (1992), Nagy's Our Garden City, the Wekerle (1994, Chicago (1995), albums of towns and cities, including Veszprém, Balatonfüred, Csopak and Pápa (1995 and 1996), Székesfehérvár (1997), The Wines of Eger (1997), Garden Cities in Europe: the Wekerle Estate in Budapest, the Stockfeld district of Strasbourg (1997), Ajka, Póczy's 1000 years in Rom, The Wines of Mátraalja (2000), The Coronation Mantle of Hungarian Kings, The City of Budapest (2002)
Keller Tibor, kiadónk munkatársának kitüntetése
Mudrák Attila
MAGYAR KÉPEK
ERDÉLYI KÉPEK